2. Lakbér

- Halló?! - szóltam bele a kagylóba.
- Jó napot, én Shiori Ayaka vagyok a Hatsuki modellügynökségtől. - válaszolt, egy daloló női hang. - Azért hívtam önt, hogy megkérdezzem, milyen számlaszámra utaljuk a keresett összeget? - folytatta. Megkönnyebbültem, hogy nem kell e-mailt írnom, annak a férfinek. Lediktáltam a kért adatot, majd leraktam a telefont, és az ágyamra dobtam. Ezzel lezártnak tekinthetem az ügyet, hisz nincs más, amiért kapcsolatba kéne kerülnöm Hatsuki-sensei-el. Viszont egy időre megoldódtak az anyagi problémáim. EGY IDŐRE, szóval nem ártana minél előbb állást keríteni. De nem tudom, hogy mit vállaljak. Ez a modellkedés nem is volt olyan rossz. Ha nem lett volna az a csók, akkor talán állandó szerződést is köthettem volna velük. De ezek után, már nem akartam oda menni.
...

[Két nappal később]

- MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?! - ámultam el a ma érkező számlákon szerepelő számon. Számla, a lakbér miatt. - Mi kerül ebben a porfészekben 53810 yen-be????? - dühöngtem, majd feltápászkodtam a kanapéról. Megint sima melegítő volt rajtam. Elindultam a bankba, hogy átutaljam a lakbért.
- Sajnálom de a számlája lenullázódott. - mondta a pult mögött ülő nő, és visszanyújtotta a kártyámat.
- Az... nem lehet! - hüledeztem.
- Sajnálom, de nincs  mit tenni. - közölte a nő. Mérgesen, és egyben csalódottan battyogtam ki az épületből, amikor megláttam ŐT. Hatsuki-senpai-t.
- Áh, micsoda véletlen! - lépett oda hozzám. - Megkaptad a pénzt? - kérdezte. Lesütöttem a tekintetemet. - Mi a baj? - kérdezte.
- Sajnálom, de ezt nem akarom pont önnel megosztani. - válaszoltam nyersen.
- Ki vele! Talán tudok segíteni. - ajánlkozott. Felsóhajtottam.
- Nem tudom kifizetni a lakbért. Ki kell költöznöm a házból. - panaszoltam. Hatsuki-sensei egy pár pillanatig elgondolkodott.
- Hozzám is felköltözhetsz. Van egy üres szoba a házamban, amihez konyha és fürdőszoba is tartozik. Egyedül a nappali közös. - mondta. Nem gondoltam jó ötletnek, hogy pont ŐHOZZÁ kellene beköltöznöm, de perpillanat nem volt más megoldás.
- Hát nem is tudom. - válaszoltam remegő hangon. Még mindig nem néztem fel rá. - Mivel nincs más lehetőségem...
- Remek. A névjegykártyán megtalálod a címet. Egy hét múlva várlak. Az úgy megfelel?
- Persze. - mosolyogtam fel rá vörösen.
- Most pedig nincs kedved beülni valahova inni egy kávét?
- Jó lenne de nincs egy vasam sem.
- Nem gond meghívlak. - mondta, ahogy elindult egy autó felé. Követtem, miközben azon gondolkodtam, hogy mennyire megőrültem. Egy vadidegen pasashoz költözök be, aki ráadásul két napja, csak úgy, megcsókolt. Valami nem stimmel velem... de mégis.... Úgy érzem, benne megbízhatok. Beült a kocsijába és intett, hogy szálljak be én is. Kissé szégyelltem a megjelenésemet, hogy csak így melegítőben, beülök egy kávézóba, egy öltönyös modellügynökkel. Az autó elindult, majd úgy tíz perc múlva lefékezett egy otthonos kis kávézó mellett. Kiszálltunk az autóból, és bementünk a kávézóba. Ott, egy ablakhoz közeli helyre ültünk le. Én egy fehér csokis latte-t rendeltem, míg Hatsuki-sensei inkább tartózkodott az ivástól. Egész végig csak nézte ahogy iszom a kávét, majd fizetett. Kicsit kínosan éreztem magam. Mintha egy csóró hajléktalan lennék, aki segítségre szorul. Valójában... az is vagyok. Miután végeztünk, felajánlotta, hogy hazavisz. Úgy egy félóra kocsikázás után, érkeztünk meg a panelház elé.
- Nos akkor köszönöm szépen. - mondtam, miközben Hatsuki.sensei szemébe néztem. Nem felelt. - Mondd... miért nem szóltál egy szót sem egész idő alatt? - kérdeztem. Erre ő nem válaszolt, csak közelebb hajolt, és megcsókolt. Az ajkai puhák voltak és lágyak. Mohón tapadtak a számra. Nyelve az enyémhez simult, miközben hátradöntötte az ülést. Ellenkezni akartam, de a testem nem engedelmeskedett. Keze a pólóm alá vándorolt, és végigsimította a csupasz bőrömet. Halkan felnyögtem, mire ő, a nyakamat kezdte csókolgatni. Ekkor, egy emlék szaladt át a fejemen... a régi szerelmemmel. Hatalmas erővel félrelöktem Hatsuki-sensei-t, megigazgattam a ruhámat, majd egy gyors "Elnézést" kíséretében, vérvörös arccal, otthagytam őt az autóban.