1. Hazaér a munkából, az első dolga, hogy rágyújt egy cigire, a kanapén ülve, miközben bekapcsolja a tévét, és felteszi a lábait az asztalra.
2. Én ilyenkor rászólok, hogy nem zavarja e, hogy azon az asztalon enni szoktunk?! Erre persze csak elmosolyodik, és rám se bagózik.
3. Mindent nekem kell csinálnom.
Azóta, mióta modell lettem, és megjelent pár képem a magazinokba, Hatsuki-sensei folyton idegesítő rendezvényekre rángat, mondván, hogy ez is a munka része... meg persze az is, hogy olyankor teljesen leissza magát, és nekem kell rá figyelnem.
Hallottam, hogy kinyílt a bejárati ajtó, és megláttam Hatsuki-sensei alakját, ahogy felakasztja az öltönyét, majd odalépett hozzám, és megcsókolt. Mérgesen elkaptam a fejemet.
- Milyen napod volt? - kérdezte mosolyogva, és a mosógébnek támaszkodott.
- Szar. - válaszoltam nyersen. - Megtennéd, hogy arrébb állsz kérlek?! - torkolltam le. Hatsuki-sensei megadóan felemelte a két kezét. Felsóhajtottam. - Mi volt az ügynökségnél? - kérdeztem rá végül, nyugodtabban. A sensei erre megmasszírozta az orrnyergét.
- Minden romokban van. Az egyik modellünk eltörte a lábát, csakhogy a magazin nem várhat, mert idő sincs arra, hogy más ügynökséget keressenek fel, hisz mindjárt itt a szezon, de mi meg nem tudunk modellt biztosítani. Igazából ez az én hibám, hisz az én felelősségem a képek legyártása, túl lazára engedtem, és mindent hagytam az utolsó pillanatra. - magyarázta, majd hirtelen, éreztem, ahogy karjai átfonják a derekamat. Totálisan elpirultam, de nem csináltam semmit. Pár pillanat múlva félbeszakította az ölelését, és otthagyott a mosógépnél. Biztos pihenni ment, a fárasztó napja után. Még mindig éreztem a bőrömön, hogy hol érintett meg. Hozzá akartam bújni, és megcsókolni de... ÁLLJUNK CSAK MEG! Mi a francon jár az eszem? Megráztam a fejemet, és gyorsan kipakoltam a mosógépet, majd elvonultam az erkélyre kiteregetni. Egy pillanatra megálltam és végignéztem az előttem álló városon. Amióta Hatsuki-sensei-el megismerkedtem, az életem újra zökkenőmentes lett. Volt házam, munkám, és a jegyeim is javultak az egyetemen. Az egyetlenegy bajt Hatsuki-sensei félreértelmezendő dolgai jelentette, de hogy is mondjam... már megszoktam. Ekkor csöngettek. Gondoltam, hogy a Sensei majd kinyitja, de mikor már másodjára szólalt meg a csengő, kimentem és kinyitottam az ajtót. Shiori Ayaka állt az ajtóban, Hatsuki-sensei titkárnője.
- Mi történt Shiori-san? - kérdeztem.
- Izé... ezek a faxok most jöttek. Oda tudod adni őket Hatsuki-san-nak? - kérdezte, és átnyújtott egy kis köteg fénymásolt papírt.
- Persze, köszönöm. Akkor viszlát.
- Viszlát. - mondta, azzal elsietett, én meg bezártam az ajtót, és leraktam a papírokat a nappaliban lévő dohányzóasztalra. Nem sokkal később, megjelent Hatsuki-sensei, egy törülközőt tekerve a dereka köré. Elvörösödve lesütöttem a tekintetemet, bár nehéz volt lemondani, a meztelen felsőtestének látványáról.
- I... Izé... Shiori-san hozott néhány faxot. - mutattam az asztalra. Bár nem láttam, de éreztem, hogy a Sensei, engem pásztázva, elégedetten elmosolyodott.
- Ennyire zavarban vagy előttem? - kérdezte.
- N... Ne beszélj hülyeségeket! - ujjai finoman az állam alá csúsztak, és felhajtották a fejemet. Szembe találtam magamat Hatsuki-sensei csillogó fekete tekintetével. Nem volt rajta a szemüvege, és így úgy nézett ki, mint egy ártatlan gimnazista. Hajáról csöpögött a víz, és teljesen össze volt borzolva. Nem tudom, hogy én kezdeményeztem e, de akkor, úgy éreztem, hogy meg akarom őt csókolni, és akkor ott voltunk, az ajkaink egymáshoz simultak, nyelveink vad táncba kezdtek. Hatsuki-senesi végigsimított az arcomon. A bőrén éreztem, a tusfürdője illatát. Fölém mászott a kanapén, míg én engedelmesen lefeküdtem. Csillagokat láttam, már nem voltam önmagam, és bekövetkezett amitől féltem... teljesen elvesztettem a fejemet.
- Milyen napod volt? - kérdezte mosolyogva, és a mosógébnek támaszkodott.
- Szar. - válaszoltam nyersen. - Megtennéd, hogy arrébb állsz kérlek?! - torkolltam le. Hatsuki-sensei megadóan felemelte a két kezét. Felsóhajtottam. - Mi volt az ügynökségnél? - kérdeztem rá végül, nyugodtabban. A sensei erre megmasszírozta az orrnyergét.
- Minden romokban van. Az egyik modellünk eltörte a lábát, csakhogy a magazin nem várhat, mert idő sincs arra, hogy más ügynökséget keressenek fel, hisz mindjárt itt a szezon, de mi meg nem tudunk modellt biztosítani. Igazából ez az én hibám, hisz az én felelősségem a képek legyártása, túl lazára engedtem, és mindent hagytam az utolsó pillanatra. - magyarázta, majd hirtelen, éreztem, ahogy karjai átfonják a derekamat. Totálisan elpirultam, de nem csináltam semmit. Pár pillanat múlva félbeszakította az ölelését, és otthagyott a mosógépnél. Biztos pihenni ment, a fárasztó napja után. Még mindig éreztem a bőrömön, hogy hol érintett meg. Hozzá akartam bújni, és megcsókolni de... ÁLLJUNK CSAK MEG! Mi a francon jár az eszem? Megráztam a fejemet, és gyorsan kipakoltam a mosógépet, majd elvonultam az erkélyre kiteregetni. Egy pillanatra megálltam és végignéztem az előttem álló városon. Amióta Hatsuki-sensei-el megismerkedtem, az életem újra zökkenőmentes lett. Volt házam, munkám, és a jegyeim is javultak az egyetemen. Az egyetlenegy bajt Hatsuki-sensei félreértelmezendő dolgai jelentette, de hogy is mondjam... már megszoktam. Ekkor csöngettek. Gondoltam, hogy a Sensei majd kinyitja, de mikor már másodjára szólalt meg a csengő, kimentem és kinyitottam az ajtót. Shiori Ayaka állt az ajtóban, Hatsuki-sensei titkárnője.
- Mi történt Shiori-san? - kérdeztem.
- Izé... ezek a faxok most jöttek. Oda tudod adni őket Hatsuki-san-nak? - kérdezte, és átnyújtott egy kis köteg fénymásolt papírt.
- Persze, köszönöm. Akkor viszlát.
- Viszlát. - mondta, azzal elsietett, én meg bezártam az ajtót, és leraktam a papírokat a nappaliban lévő dohányzóasztalra. Nem sokkal később, megjelent Hatsuki-sensei, egy törülközőt tekerve a dereka köré. Elvörösödve lesütöttem a tekintetemet, bár nehéz volt lemondani, a meztelen felsőtestének látványáról.
- I... Izé... Shiori-san hozott néhány faxot. - mutattam az asztalra. Bár nem láttam, de éreztem, hogy a Sensei, engem pásztázva, elégedetten elmosolyodott.
- Ennyire zavarban vagy előttem? - kérdezte.
- N... Ne beszélj hülyeségeket! - ujjai finoman az állam alá csúsztak, és felhajtották a fejemet. Szembe találtam magamat Hatsuki-sensei csillogó fekete tekintetével. Nem volt rajta a szemüvege, és így úgy nézett ki, mint egy ártatlan gimnazista. Hajáról csöpögött a víz, és teljesen össze volt borzolva. Nem tudom, hogy én kezdeményeztem e, de akkor, úgy éreztem, hogy meg akarom őt csókolni, és akkor ott voltunk, az ajkaink egymáshoz simultak, nyelveink vad táncba kezdtek. Hatsuki-senesi végigsimított az arcomon. A bőrén éreztem, a tusfürdője illatát. Fölém mászott a kanapén, míg én engedelmesen lefeküdtem. Csillagokat láttam, már nem voltam önmagam, és bekövetkezett amitől féltem... teljesen elvesztettem a fejemet.
